Szélesi Sándor

Szélesi Sándor Budapesten élő író, forgatókönyvíró, szerkesztő. 1969-ben született, első verseit, meséit hétévesen írta. Kilenc évesen egy regény írásába is belekezdett, amely ugyan nem készült el, ám témájával – egy világkörüli úton a dél-amerikai dzsungelben soha nem látott állatokat fedeznek fel – előrevetítette a szerző későbbi érdeklődését. Ezek a gyermekkori próbálkozások megszakadtak, s az inspirációt az írás folytatására vagy inkább tényleges elkezdésére tizenöt éves korában kapta a baráti társaságától. A veszprémi Kvark sci-fi klub hasonnevű fanzinjában jelent meg a szerző első novellája 1985-ben.

A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején számos újonnan indult SF-magazinban (Vega, Vénusz, Orion, Nexus) publikált, ezek a lapok azonban a piaci viszonyoknak köszönhetően sorra megszűntek. Amikor a szerző Veszprémből Nyíregyházára került, a tanárképző főiskola történelem-művelődésszervező szakára, a közelben (Debrecenben) működő Cherubion kiadó vezetője, Nemes István felkérte, hogy publikáljon fantasy antológiáiban. Ekkor született meg Monas apónak, a mackótermetű varázslónak alakja, akinek eleddig tíz története látott napvilágot.

A publikálások az évek során folyamatossá váltak, és amikor a kiadó elindította sci-fi antológiáit, akkor a szerző azokban is rendszeresen szerepelt írásaival. Első kiadott regényét megbízásra írta, ez egy orvosi krimi volt, Halálos tévedés címmel jelent meg a Lap-Ics kiadó gondozásában 1996-ban. 1997-ben a Cherubion antológiái mellett az induló X-Magazin közölte a szerző legtöbb novelláját, amelyek az újság jellegéből adódóan leginkább négy-öt oldalas művek voltak.

Ötéves munka eredményére tett pontot a Városalapítók című SF-regény megjelenése 1997-ben. Ez a klasszikus hangvételű mű egy generációs űrhajó ötvenhat éves útjának utolsó hat napját mutatja be. Mivel a hazai SF-könyvkiadás ekkortájt szinte kizárólag angolszász nevű írókban gondolkodott, a szerző felvette az Anthony Sheenard álnevet. A regény 1998-ban elsőként kapta meg az év legjobb SF-regényének járó Zsoldos Péter díjat. Szélesi Sándor ekkor már Veszprémben élt ismét, s egy középiskolában történelmet tanított.

Három év alatt 1999-ig három humoros fantasy-regényt és egy horrorisztikus hangulatú thrillert írt. 1999-ben jelent meg második SF-regénye A holtak galaxisa címmel, amelynek már York Ketchikan volt a főszereplője, aki a következő évben induló Mysterious Universe sorozat egyik központi figurájává vált. A Mysterious Universe Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) Katedrális és Brett Shaw szériájának és Szélesi Sándor York Ketchikan regényeinek összeolvadásából bontakozott ki. Fonyódi misztikus és Szélesi mitikus világlátása egyedülálló space-fantasy sorozatot eredményezett.

Időközben a szerző Kaposvárra költözött, ahol a Somogyi Hírlap újságírója lett. Az Excalibur keresése - A Fekete Sárkány Testvériség  című nagyívű Mysterious Universe regény első kötetének írásakor azután választania kellett: újságírás vagy regény. Másfél év után otthagyta a napilapot, és Az Excalibur keresése II. - A Kard lovagjai kötete már Budapesten született meg, ahova a szerző családjával együtt tovább költözött. Elvállalta – Fonyódi Tiborral együtt – egy ősmagyar kalandregény-sorozat elkészítését. A munkát megosztották: Szélesi az ötezer évvel korábbi legendás múlt kidolgozását és regényeit vállalta magára. Ezek a művek – Vadásznak vadásza, Tündérösvény, A lelkek birodalma – természetesen nem álnéven jelentek meg. Mögülük egy misztikus-mesés múlt bontakozik ki, a Puszta isteneivel, az Égigérő Fával és különleges, magyar mondavilágot idéző lényekkel és harcosokkal. A szerző az írás mellett elvállalta a Kalandor kiadó művészeti vezetését, illetve 2002-ben Németh Attilával és Michaleczky Péterrel útjára indította az Átjáró SF&F Magazint, amely az 1996-ban megszűnt Galaktika szellemi utódjának tartotta magát. A magazin két és fél éves fennállása alatt tizenöt szám jelent meg.

2003-ban újabb váltás következett. Miután a szerző távozott a Kalandor kiadótól, az Inomi megkereste a Mysterious Universe széria folytatásának ötletével. A MU utolsó megjelent regénye Az Excalibur keresése II. volt 2001-ben. A két író elfogadta az ajánlatot, és 2003 ősszén megjelent A hercegnő nyakéke, melyben a fiatal York Ketchikan ismét fegyvert és űrhajót ragad. Az utolsó két évben a szerző írt egy Héttenger világában játszódó fantasy regényt – Liliom és vér –, számos forgatókönyvet, sorozatokhoz és nagyjátékfilmekhez.

2005-ben folytatódott, sőt bővült a Gin Bowman szériával a Mysterious Universe világa. Az első kötet, a Sötétség előtt meghozta a szerzőnek az újabb Zsoldos Péter díjat. 2006-ban főként novellák kerültek ki keze alól; a januári Galaktikában napvilágot látott Galileo című írásért ítélte meg a Zsoldos Péter díj zsűríje a harmadik díjat ebben az évben a szerzőnek. Az év végére elkészült az első novelláskötete – A csonkolás művészete – is, mely tizennégy Anthony Sheenard írást tartalmaz, többségükben science-fiction műveket.

És a jelen: kiadás előtt áll a szerző egy újabb novelláskötete, mely tizennégy misztikus novellát tár az olvasók elé. A kötet írásai Budapesten játszódnak, a jelenben, és a Tuan kiadó gondozásában lát napvilágot. Emellett két önálló regényen is dolgozik, a tervek szerint egy klasszikus science-fiction történet az egyik, mely jövőre a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatbanjelenik meg, a másik pedig a jelenkori világ és egy álomvilág kettőséből kibontakozó fantasy sorozat első kötete. Ugyanakkor Szélesi Sándor a Tűzvonalban című tévésorozat forgatókönyvírója is.