Szélesi Sándor

A pápa a Sixtus-kápolnában fogadott. Én nem akartam, Annabeth nem akarta, Carney és Jessica Kerwin akarta. Én pedig mentem, hogy legalább értelme legyen a mai estének.
Kettőnk beszélgetését megelőzően, az éjféli misén XVIII. Benedek Krisztus születésének egyetemes jelképéről beszélt, s hogy ez az örömteli esemény az ember szabadságát testesíti meg, a jövőbe vetett hitet jelenti, s hogy amíg hisszük, addig a mienk a legnagyobb hatalom. Amint mienk az Ige is.
Nekem mindez túl elvont. Gyakorlatias gyermek voltam, akit anyám elhagyatott templomokban némán elrebegett imádságai sem töltöttek meg hittel. Mert miben higgyen az a gyerek, aki nap mint nap azt látja, hogy míg körülötte család, állandó lakás, iskolai barátok és ünnepek járnak mindenkinek, addig őt városról városra vonszolják, és az összes öröme az életben az, ha találkozik valakivel, aki egy kicsit figyel rá, és megosztja vele személyiségének töredékeit. Aki nem lát nyugalmat, örömöt és ünnepet. Akinek a karácsony azt jelenti, hogy nézheti, mások hogyan ünnepelnek. (more̷

13.

Föld, Európai Unió, Chambord – 2366. október 5. kedd

Jessica Kerwin korban közeledett a hatvanhoz, de úgy nézett ki, mintha csak harmincöt lenne. Nem csupán a vonásai voltak megtévesztőek, hanem a mosolya, szeme csillogása, kislányos alakja és öltözéke is. Egy kívülálló azt hihette volna, hogy egy magára igényes üzletasszonnyal ül szemközt, aki a divatban érdekelt, és előkelő helyet tölt be ezen a téren. Ezzel szemben Jessica Kerwin egy időutazásokkal foglalkozó céget vitt, és csupán három éve szerelt le a hírhedt Katedrálistól, amelynek intervenciósaként több vért látott, mint ruhát, és többször markolt fegyvert, mint ahányszor ékszereket. (more̷