Szélesi Sándor

A Népszabadság interjúja 2008. január 3-án jelent meg.

Karácsony előtt új kötettel jelentkezett az ősszel Koppenhágában 2007 legjobb európai sci-fi írójának választott Szélesi Sándor. Az Anthony Sheenard néven is publikáló szerző A láthatatlan város című könyve (Tuan Kiadó) Budapesten játszódó novellafüzér. Fantasztikus, de csöppet sem tudományos.

- Mi történt, hogy távoli bolygók helyett a mai Budapestre kalauzolja az olvasót?

- Nincs ebben semmi különös, jön majd klasszikus sci-fi történetem is apa-fiú kapcsolatról egy idegen bolygón. Már benne voltam ebben a novellafüzérben - amelynek részei főként misztikus, olykor horrorba hajló írások -, amikor megkaptam az Európa-díjat.

- Ha jól tudom, nem is a fővárosban született.

- Véletlenül éppen ott születtem, de veszprémi vagyok. Éltem, dolgoztam Nyíregyházán, Kaposváron is, aztán Pesten lettem főállású szerkesztő, író. Korábban nem vonzott Budapest, harminckét évesen kezdtem fölfedezni. Rácsodálkoztam az emberekre, a helyszínekre, sarkokra, megtaláltam a szerethető részeket. Ez közrejátszott e kötet írásakor.

- Hogyan lehet megállapítani, ki Európa legjobb tudományos-fantasztikus írója?

- Az európai sci-fi szövetség tagországainak képviselőié a döntés joga. Szubjektív a megítélés, noha objektív írástechnikai ismérvek is megalapozzák. Rajtam kívül tizenhárom jelölt volt. Szerencsére angolra fordított válogatáskötetem megkönnyítette a választást.

(more̷

Megjelent a Magyar Demokrata 2007. évi 48-as számában.

Jövőbeli történeteiben sokszor a mai társadalom kritikája jelenik meg, s úgy érezzük, hogy a sci-fi elemek nem is egy izgalmas történet összetevői, hanem egy jóval hatásosabb metafora eszközei. Akárcsak legújabb kötetének címadó szürreális novellájában, A csonkolás művészetében, amely mintha a divatból a plasztikai sebész kése alá fekvő társadalom szatírája lenne. Az Európa legjobb sci-fi írójának megválasztott Szélesi Sándorral beszélgettünk.

– Magyarország a német birodalommal együtt megnyerte a II. világháborút. Ez a kiindulópontja új kötete egyik legérdekesebb novellájának. Nem félt, hogy direkt politizálással vádolják majd?

– Be kell vallanom, hogy mielőtt beszerkesztettem a kötetbe, átküldtem egy ügyvéd barátomnak. Azt mondta, szerinte nem lesz belőle probléma, de mindenki, aki elkötelezett valamerre, meg fog haragudni rám. Gyakorlatilag a politikai paletta egészét pellengérre állítom, kap ütést a bal, a jobb, a közép is. De hát, valljuk be, néha mindenki megérdemli. Egy írónak az a feladata, hogy megmutasson bizonyos dolgokat, és arra kényszerítse az olvasót, hogy továbbgondolja a leírtakat és eljusson egy saját következtetésig. Mint egy pszichiáter gyógykezelése: nem megmondja a betegnek, mi a baja, hanem rávezeti. Egyszerre van így könnyű dolgom és nehéz, mert nem kell nekem igazságot tennem, észt osztanom, viszont úgy kell a szavakkal bánnom, hogy mindenkiben feltámadjon az igény a saját erkölcsi állásfoglalásra. Egy író legyen érzékeny a környezete problémáival szemben, legyen az morális, társadalmi, tudományos vagy gazdasági. Főképp olyan feszültségekről kell megnyilatkoznia, amelyeket nem tudunk feldolgozni most már évek, évtizedek, vagy akár évszázadok óta. A sci-fi író abban különbözik a többitől, hogy pluszdimenziót ad hozzá, mások az eszközei.

– A sci-fiben rendkívüli nagy hangsúlyt kap a tudományos hitelesség, miközben a leginkább elrugaszkodik a valóságtól. Hogyan lehet ezt a két, látszólag ellentmondó szándékot összehozni?

– Ez is egy intellektuális játék. Témától függ. Egy klasszikus sci-fi történet esetében én is a tudományos alapokra helyezem a művet, történelmi, fizikai tényekből indulok ki, ez a műfaj egyik alapja. De amikor csak szórakoztatni akarok, és ezer évvel a jövőben járok, mint a Mysterius Universe-ben, át tudom lépni a korlátokat. Ebben a sorozatban az írótársaimmal felépítjük a harmadik évezred történetét, de az az időutazás, különleges fegyverek és űrhajók mellett egyedisége, hogy visszanyúl az emberi történelembe, legendákat, eseményeket és személyeket is átemelve.
(more̷

Megjelent 2007 október 11-én a Metró újságban.

Szélesi Sándor szerint - akit az év legjobb európai sci-fi írójának választottak - a tudományos-fantasztikus irodalom mindig megmarad szórakoztató műfajnak, bár egyre inkább a szépirodalom felé tart.

Ön bizonyult idén az év legjobb európai sci-fi írójának. Mit jelent Önnek ez a kitüntetés?
- A munkában azt, hogy még jobban kell dolgoznom. Ezentúl a lehető legkörültekintőbben kell írnom, legyen szó egy többszáz oldalas regényről, vagy egy novelláról. Emellett ez a díj hozott némi nemzetközi ismertséget is: már a díjátadót követő napon több országból megkerestek szerkesztők, hogy leközölnék a lapjaikban vagy antológiáikban az írásaimat.

Ez hiányzott eddig?
- Ez minden írónak hiányzik ebben az országban. Ebből a nyelvből ugyanis nagyon nehéz kitörni a nemzetközi irodalomba. Ezért is volt, hogy az elmúlt években többségében a volt Szovjetunió tagállamaiból származó írók kapták meg ezt a címet. Ezen a nyelvterületen jobban megértik egymás irodalmát.

Mitől lesz jó egy science-fiction regény?
- Három fontos dolgot emelnék ki. Egy ilyen regény sztori-központú, ezért a történet nagyon fontos. A karaktereknek olyanoknak kell lenniük, mint a mai embereknek. Bár ezek a művek elrugaszkodnak a valóságtól, a szereplőket kellő érzékenységgel kell kezelni. A harmadik pedig a nyelv, vagyis, hogyan tudja mindezt tálalni az író.
(more̷

Megjelent 2007. okt. 01.-én: 24 óra, Békés Megyei Hírlap, Dunántúli Napló, Heves Megyei Hírlap, Nógrád, Megyei Hírlap, Petőfi Népe, Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság, Új Néplap, Reggel.hu

Szélesi Sándort választotta a az Európai Science-Fiction Társaság Európa legjobb sci-fi írójává. Az író, aki a múlt héten vette át az elismerést, úgy véli: a sci-fi sosem volt olyan közel a szépirodalomhoz, mint manapság.

Szélesi Sándor volt már újságíró, tanár, kiadóvezető – közben pedig megírt 21 regényt, többségében science fictiont, de akad köztük ötezer éve játszódó ősmagyar misztikus regény, fantasy és thriller is. Most a Tűzvonalban című magyar filmsorozat forgatókönyvírójaként dolgozik. Az idén Dániában megrendezett Euroconon – az Európai Science-Fiction Társaság találkozóján – őt választották Európa legjobb sci-fi írójának.

„Remélem, a díj megnyitja előttem a kapukat. Magyarként ugyanis nagyon nehéz bekerülni az európai piacra, az Egyesült Államokba betörni pedig szinte lehetetlen” – mondja.

A 38 éves Szélesi költőként indult, aztán egy tehetségkutatón eltanácsolták. „Kamaszkorában mindenki keresi az önkifejezés módját. A zsűri véleményét hallva, kinyílt a szemem, beláttam, tényleg piszok rosszak a verseim” – emlékezik Szélesi, akit a zsűri biztatott a prózaírásra.
(more̷