Megjelent a Magyar Demokrata 2007. évi 48-as számában.
Jövőbeli történeteiben sokszor a mai társadalom kritikája jelenik meg, s úgy érezzük, hogy a sci-fi elemek nem is egy izgalmas történet összetevői, hanem egy jóval hatásosabb metafora eszközei. Akárcsak legújabb kötetének címadó szürreális novellájában, A csonkolás művészetében, amely mintha a divatból a plasztikai sebész kése alá fekvő társadalom szatírája lenne. Az Európa legjobb sci-fi írójának megválasztott Szélesi Sándorral beszélgettünk.
– Magyarország a német birodalommal együtt megnyerte a II. világháborút. Ez a kiindulópontja új kötete egyik legérdekesebb novellájának. Nem félt, hogy direkt politizálással vádolják majd?
– Be kell vallanom, hogy mielőtt beszerkesztettem a kötetbe, átküldtem egy ügyvéd barátomnak. Azt mondta, szerinte nem lesz belőle probléma, de mindenki, aki elkötelezett valamerre, meg fog haragudni rám. Gyakorlatilag a politikai paletta egészét pellengérre állítom, kap ütést a bal, a jobb, a közép is. De hát, valljuk be, néha mindenki megérdemli. Egy írónak az a feladata, hogy megmutasson bizonyos dolgokat, és arra kényszerítse az olvasót, hogy továbbgondolja a leírtakat és eljusson egy saját következtetésig. Mint egy pszichiáter gyógykezelése: nem megmondja a betegnek, mi a baja, hanem rávezeti. Egyszerre van így könnyű dolgom és nehéz, mert nem kell nekem igazságot tennem, észt osztanom, viszont úgy kell a szavakkal bánnom, hogy mindenkiben feltámadjon az igény a saját erkölcsi állásfoglalásra. Egy író legyen érzékeny a környezete problémáival szemben, legyen az morális, társadalmi, tudományos vagy gazdasági. Főképp olyan feszültségekről kell megnyilatkoznia, amelyeket nem tudunk feldolgozni most már évek, évtizedek, vagy akár évszázadok óta. A sci-fi író abban különbözik a többitől, hogy pluszdimenziót ad hozzá, mások az eszközei.
– A sci-fiben rendkívüli nagy hangsúlyt kap a tudományos hitelesség, miközben a leginkább elrugaszkodik a valóságtól. Hogyan lehet ezt a két, látszólag ellentmondó szándékot összehozni?
– Ez is egy intellektuális játék. Témától függ. Egy klasszikus sci-fi történet esetében én is a tudományos alapokra helyezem a művet, történelmi, fizikai tényekből indulok ki, ez a műfaj egyik alapja. De amikor csak szórakoztatni akarok, és ezer évvel a jövőben járok, mint a Mysterius Universe-ben, át tudom lépni a korlátokat. Ebben a sorozatban az írótársaimmal felépítjük a harmadik évezred történetét, de az az időutazás, különleges fegyverek és űrhajók mellett egyedisége, hogy visszanyúl az emberi történelembe, legendákat, eseményeket és személyeket is átemelve.
Read the rest of this entry »
Van egy világ a valóság határán túl, egy világ, amely előbb teremtetett, mint a Föld, és amelyben a képzelt szörnyetegek és a természetfeletti lények mindegyike megtalálható. Kivétel nélkül minden lény, ami a történelem mélységeiből ismert mítoszokban és legendákban szerepel, ám mellettük élnek és léteznek újak is: mágiával, emberek által teremtett lények, harcosok és szörnyszülöttek.
Szélesi Sándor író, szerkesztő, forgatókönyvíró eddig háromszor kapta meg a legjobb magyar SF-műért járó Zsoldos Péter-díjat, idén pedig Koppenhágában az Európai Science Fiction Társaság Európa legjobb SF írójának választotta. Művei jelentős részét Anthony Sheenard néven publikálta.